Please download to get full document.

View again

of 8
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.

Interakció a Csoportban

Category:

Documents

Publish on:

Views: 0 | Pages: 8

Extension: DOCX | Download: 0

Share
Related documents
Description
l
Transcript
  INTERAKCIÓ A CSOPORTBAN    Valamennyien nagyszámú csoporthoz tartozunk. Ezek a csoportok lehetnek kicsik vagy nagyok, tartósak vagy alkalmiak, tagjaik közvetlenül érintkezhetnek egymással vagy sem.    Az emberi csoportokat nagyjából két osztályba sorolhatjuk: kis intim csoportok, melyeket gyakori interakció és személyes kötődés jellemez, és nagyobb formális csoportok, amelyekben a csoporttagok közötti kapcsolatokat formálisabb és személytelenebb szabályok vagy szerződések szabályozzák.      Toennies a csoportok e két fajtáját közösségnek és társaságnak nevezte.    A közösség jellegű csoportok melegek, érzelmileg bevonják tagjaikat, akik szemtől szemben érintkeznek egymással, jellemző rájuk az összetartás, a konformitás és a kontroll.      A társaságok kevésbé vonják be tagjaikat, formálisabb és személytelenebb csoportok    Charles Cooley az „elsődleges csoport és „másodlagos csoport  megnevezést használja    A társadalmi és földrajzi mozgás eredményeként az „elsődleges csoport -kapcsolatok száma csökkent. A személytelen „másodlagos csoportoknak'' mint társas interakcióink fő színtereinek kialakulása tehát meglehetősen új fejlemény.   A csoportban zajló interakciók mérése    Az elsődleges csoportokban zajló közvetlen interakciók talán legfontosabb jellemzője a történések végtelen bonyolultsága.    Az időnek az arányát, amelyet az egyes csoporttagok egy adott tevékenységgel, például beszéddel, hallgatással, jövés-menéssel, bámészkodássai stb. töltenek.    A beszéddel töltött idő például valószínűleg jó jelzése egy csoporttag viszonylagos domi nanciájának és vezetői helyzetének a csoporton belül.      Természetesen a legtöbbet beszélő csoporttagok nem feltétlenül a legnépszerűbbek.      Érdekelhet bennünket az is, hogy mit mond, például pozitív vagy negatív dolgokat stb    Bales interakciós folyamatelmézésében feltételezte , hogy egy csoport sikere két tényezőtől függ: milyen jól képes megoldani az előtte álló feladatokat (feladatfunkció) és mennyire  képes a tagokban a csoport iránti elégedettséget fenntartani A csoportfejlő dés szakaszai    A természetesen kialak uló csoportokban az interakciós mintáknak meglehetősen állandó sorrendje van.      Az alakulás egymás és a csoport előtt álló feladat megismerése. A viharzás kritikus szakasz, amelyben az egyéni különbségek és konfliktusok felszínre kerülnek, és a státusokért é s különböző szerepekért folyó versengés megjelenik. A normázás az a szakasz, amelyben közös csoportnormák, attitűdök és szerepmeghatározások kialakítása és elfogadása révén ezek a konfliktusok megoldódnak. Végül a működés szakasza azt jelenti, hogy kialakul a személyes kapcsolatok és a feladatmegosztás szilárd mintája    Ha az ilyen konfliktusok nem kerülnek felszínre és nem oldódnak meg idejekorán, nem valószínű, hogy a csoport a fejlődés magasabb szintjére lép, és hatékonyan működik majd      E csoportalakulási folyamat végeredménye egy társas egység, amelynek tagjai bizonyos normákban osztoznak. Miként Newcomb kifejtette, szociálpszichológiai szempontból egy csoport megkülönböztető jegye az, hogy tagjainak valamivel kapcsolatban közös normái vannak. A csoport struktúrája    A különböző pozíciókat a személyek státusának, sajátos szerepeiknek, rangjuknak vagy az olyan klikkeknek vagy alcsoportoknak megfelelően írhatjuk le      Moreno által kifejlesztet módszer a szociometria. Ez a módszer a csoporttagok egymásra vonatkozó k ülönböző vonzalmi választásait térképezi fel      A módszer szociogramot eredményez, amely lényegében „térkép a csoportban létező személyes kapcsolatok hálózatáról.    A formalizáltabb csoportok (pl. munkahelyi brigádok, egyetemi szemináriumi csoportok stb.) struktúráját más kritériumok is meghatározhatják, például jártasság, kompetencia, szakértelem stb.     A személy csoportstruktúrában elfoglalt helyzete formális és informális tényezők összjátékától függ: az extroverzió, a barátságosság és szociabilitás éppen olyan fontos lehet, mint a feladatvonatkozású tulajdonságok, például az intelligencia és a kompetencia. Kommunikációs csatornák    Az állandó csoportstruktúra kialakulásának fontos következménye, hogy a csoportban kommunikációs csatornák létesülnek.    Azok a csoporttagok, akik a formális vagy az informális csoportstruktúrában közel vannak egymáshoz, könnyebben és gyakrabban kommunikálnak egymással, mint a távoli vagy elszigetelt tagok.    Leavitt vizsgálatában öttagú csoportok azt a feladatot kapták, hogy a minden csoporttagnak kiosztott számos szimbólum közül találják meg azt az egyet, amelyik valamennyiüknél közös volt. Ez a feladat megoldhatatlan a tagok közötti kommunikáció nélkül. Leavitt különböző fizikai akadályok létesítése útján szabályozta, hogy ki küldhet üzenetet kinek a csoporttagok között, vagyis többé vagy kevésbé nyitott, illetve zárt kommunikációs hálókat hozott létre    Az e rősen centralizált hálók ban minden információnak egy „vezetőn kellett áthaladnia, mint amilyen például az ábrán látható kerék, a probléma megoldása szempontjából a leghatékonyabbak voltak, azonban a tagokat elégedetlenné tették a csoporttal.    A nyitottabb és diffúzabb kommunikációs rendszerek jóval kielégítőbbek voltak a csoporttagok számára, noha néha kevésbé bizonyultak hatékonynak    Shaw a csoporttagok rendelkezésére álló információt úgy manipulálta, hogy egyes személyeknek nagyon sok, másoknak nagyon kevés információt adott    A „kör minta volt a leghatékonyabb és egyszersmind a legkielégítőbb, mivel lehetővé tette az informáci ó viszonylag könnyű szétterjedését      Az információ tehát a csoportban zajló interakció fontos erőforrása, és az információhoz való hozzájutás részben a létező csoportstruktúrától függ.   Csoportkohézió és vonatkoztatási csoportok    A csoporttagok nem egyformán érdekeltek a csoportban, és nem egyformán elkötelezettek iránta.    A csoportkohéziót nagyjából azzal határozhatjuk meg, hogy mennyire elkötelezettek a tagok a csoport közös normái és céljai iránt, és mennyire pozitív érzelmek fűzik ő ket egymáshoz és a csoporthoz.    A pozitív érzések jelentős hatást gyakorolhatnak a csoport teljesítményére.      Furcsa módon azokkal a csoportokkal szemben érzünk különleges tiszteletet és elkötelezettséget, amelyekért áldozatokat hoztunk, és amelyekbe nehéz volt bekerülnünk.    A kohézió a csoporton belüli interakciós folyamatokat is befolyásolja. Az összetartó csoportok kevésbé tűrik a deviáns viselkedést, és erősebb nyomást fejtenek ki a konformitás irányába      Cserébe azért, hogy csoportunktól kielégülést és az identitás pozitív érzését nyerjük, el kell nyomnunk egyéni vágyainkat és alkalmazkodnunk kell a csoportnormákhoz.    A vizsgálatok szerint, ha valaki egy csoporthoz csatlakozik, személyes értékei és attitűdjei gyorsan megváltoznak: az illető alkalmazkodik a csoportmércékhez      A „vonatkoztatási csoport kifejezés azt jelenti, hogy saját értékeinket és végső soron identitásunkat gyakran azoktól a csoportoktól „kölcsönözzük , amelyekhez tartozunk      Az összetartó csoportokban viselt tagságnak vannak gyakorlati következményei is. Minél erősebben  azonosul valaki egy csoporttal, annál valószínűbb, hogy egyéni viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni.    Minél erősebben azonosul valaki egy csoporttal, annál valószínűbb, hogy egyéni viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni. Csoportos döntés és „csoportgondolkodás”      Az erős csoportkohézió azonban nem mindig előnyös. Ha egy csoportnak az a feladata, hogy összetett és gyakran ellentmondásos információ alapján döntést hozzon, komoly előnyök forrása, ha a csoporttagok minden korlá tozás nélkül erőteljesen érvelhetnek a versengő álláspontok mellett       Janis „csoportgondolkodásnak nevezte azt a jelenséget, amikor erősen összetartó csoportok általában egy erős és dinamikus vezető hatása alatt elszigetelik magukat a környező helyzet valóságától, és az összetett problémáknak csupán egyetlen oldalát veszik figyelembe.    Mann a csoportos döntési folyamatok számos eredményét vizsgálták meg, és több „racionális probléma  megoldási stratégiát javasoltak    Janis és Mann szerint a régóta létező c soportokban egészséges gyakorlat, hogy a megállapodott döntéseket időről időre kérdésessé teszik. Egy másik eljárás a döntés következményeinek szerepszerű eljátszása, vagyis az, hogy a csoporttagok elképzelik, hogy egy adott döntést követően hogyan cseleke dnének Csoportfertőzés és megfosztás az egyéniségtől    A csoporttagság másik gyakran megfigyelt hatása, hogy az egyének hajlamossá válnak arra, hogy kevesebb közvetle n, személyes felelősséget érez zenek cselekedeteikért    Bizonyos értelemben a csoport „elrejti az egyéneket. Ennek következtében másokkal együtt cselekedve olyan tetteket is végrehajthatunk, amelyeket egyedül nem tennénk meg    A csoportban való lét azt is magával hozza , hogy a csoport elmossa egyéni megkülönböztethetőségün ket és láthatóságunkat.    Minél kevésbé azonosíthatóak az emberek mint egyének, annál valószínűbb, hogy az „egyéniségvesztés élménye bekövetkezik    Az „egyéniségvesztés néha furcsa viselkedéshez vezethet . Csoportközi konfliktus és kooperáció    Csoporttagságunk csak annyiban járulhat hozzá pozitív önértékelésünkhöz és identitásunkhoz, amennyiben saját csoportunkat más hasonló csoportoktól különbözőnek és jobbnak látjuk.      A z emberek erősen hajlanak arra, hogy saját csoportjaikat túlértékeljék, míg mások csoportjait leértékeljék.      A saját csoportunk túlértékelésének és más csoportok leértékelésének tendenciája az előítélet és a megkülönböztetés fontos forrása a valóságos életben    Gyakran olyan stratégiát alkalmazunk, amelyik maximalizálja a különbségeket a saját csoport, és a másik csoport tagjai között, még azon az áron is, hogy saját csoportunk elesik a maximális haszontól.    Tajfel feltételezése szerint a másik csoport hátrányos megkülönböztetése valamennyi emberre jellemző, csaknem automatikus folyamat. Polarizációs hatások a csoportokban    Fentebb már láttuk, hogy bizonyos körülmények között a csoportok nem az ideális döntést hozzák. Erősen összetartó csoportban a „csoportgondolkodás felülkerekedhet, ami a rendelkezésre álló adatok torzított értékelését eredményezi. Társadalmunkban mégis gyakran használják a csoportokat döntéshozatal eszközeiként.    A csoportoknak mint a döntéshozatal eszközeinek széles körű használata valószínűleg összefügg a nyugati társadalmak demokratikus ideológiájával.    Az a feltevés azonban, hogy a csoportok kevésbé szél sőségesek, mint az egyének, nem mindig igazolódik be. Komoly adatok szólnak amellett, hogy legalábbis bizonyos körülmények között a csoportok szélsőségesebbek lehetnek, és nagyobb kockázatot vállalhatnak, mint amekkorát a tagok egyénileg vállalnának.    Miért vált ki akkor a csoport ilyen eltolódást a kockázat irányába? Számos tényező játszhat itt szerepet.      E gy csoportban a döntésért viselt felelősség megoszlik. Mivel senkinek sem kell az egész felelősséget viselni a kockázatos döntésért, mindenki egy picit bátrabbnak érzi magát    A második a vezetéssel kapcsolatos. Lehetséges, hogy a kockáztatásra leginkább hajlamos csoporttagok egyszersmind a legmeggyőzőbb vezetők is, és a csoport az ő szélsőséges álláspontjukat foglalja el      A harmadik, hogy egy csoport tagjai megpróbálnak túltenni egymáson a kockázat- vállalásban, vagyis valami olyasmi történik, ami nem fordulhat elő, ha az emberek egyedül hozzák döntéseiket      A csoportvita eredményeként megnő az egyének személyes érintettsége egy adott kérdésben. Ennek eredmények ént megnő a bizalmuk álláspontjuk helyességében és erősödik azonosulásuk az adott nézetekkel. Ez azzal a következménnyel jár, hogy a korábban képviselteknél szélsőségesebb álláspontok mellett érvelnek, és hajlamosabbak szélsőségesebb álláspontokat elfogadn i     Ahhoz, hogy a csoporteltolódás megjelenjen, a csoporttagok között teljesen szabad, korlátozásoktól mentes és informális vitára van szükség, ami lehetővé teszi a tagok erőteljes személyes bevonódásá      A csoporteltolódás hatásai nagyobb valószínűséggel torzítják el a véleményeket a magánszférában, mint a formális, nyilvános szférában. A korábban bevezetett szakkifejezéseket használva, az elsődleges csoportok nagyobb valószínűséggel termelnek ki szélsősége s véleményeltolódásokat, mint a másodlagos csoportok Tréningcsoportok és önismereti csoportok    A csoportviselkedés talán legfontosabb mozzanata az interakció szokatlan intenzitása    M ár a rövid életű és felszínes csoportok is képesek arra, hogy erős érzelmeke t és nagyfokú bevonódást gerjesszenek    Az ilyen intenzív csoportülések veszélyesek is lehetnek, mivel a konformitás és engedelmesség erői átcsaphatnak az esetleg személyiségzavarokkal kü zdő egyének tűrésküszöbe felett      M inél nagyobb a belépődíj egy csoportba   és minél kétesebb az élmény, annál valószínűbb, hogy az emberek megvédelmezik saját részvételüket, és erős elkötelezettséggel reagálnak a csoportra   TÁRSAS IDENTITÁS Társas identitás:  az énfogalom azon aspektusai, amelyek a csoporttagságunkról alkotott tudásunkból és érzelmeinkből táplálkoznak.  -   az ént-t mi-vé alakítja, az ént kiterjeszti az egyénen túlra -   az önértékelés attól is függ, hogy mi és mások hogyan gondolkodnak arról a csoportról, amihez tartozunk A csoporttagság nem bír jelentőséggel, ha nem idéződik fel. Azt, hogy mennyire hangsúlyos egy -egy csoporthoz való tartozást, több szociális és kognitív faktor befolyásolja: - tagságra közvetlenül emlékeztető jelek - más csoporthoz tartozók jelenléte - kisebbségi csoporthoz tartozás - konfliktus vagy versengés A csoporthoz tartozás előnyei és hátrányai   Előnyök:  - kapcsolatok, értékek és megbecsülés felkínálása - egy önmagunknál nagyobb dolog részévé válás - hasonlóságérzet és menedék - mentális és fizikai egészség Hátrányok: - az önértékelés nagyban függ a csoport sikerességétől  - a saját csoport tisztelete együtt jár a külső csoportok semmibevételével  - a negatív csoportidentitás hatása Önkategorizáció:  Az a folyamat, amelynek során magunkat egy csoport tagjaként azonosítjuk. Önmagunk kategorizációja csoporttagként A saját csoport megismerése  Hogyan szerzünk információkat a saját csoportról? - megfigyeljük a tagok viselkedését - felhasználjuk a kultúránkban felhalmozódott információt Csoporttagként tekinteni önmagunkra:   a sztereotípiáknak megfelelően látni magunkat. A tagság aktiválásával tipikus csoporttagnak érezzük magunkat, ez pedig hat a gondolatainkra, viselkedésünkre, és az önértékelésünkre.
Similar documents
View more...
Search Related
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks