Please download to get full document.

View again

of 15
All materials on our website are shared by users. If you have any questions about copyright issues, please report us to resolve them. We are always happy to assist you.

Schwendtner Tibor Valsag Es Ertelemalapitas 56b88fc29747b

Category:

Documents

Publish on:

Views: 0 | Pages: 15

Extension: PDF | Download: 0

Share
Related documents
Description
schwendtner
Transcript
  SCHWENDTNER TIBOR Válság és értelemalapítás  Husserl és Heidegger történelemfilozófiája a 30-as években* A 30-as évek közepére Husserl és Heidegger már teljesen eltávolodott egymástól, tulajdonképpen már 1929 ót a megszűnt az érdemi kapcsolat kettejük közö tt, 1  mégis szinte egy időben mindketten nagyszabású történelemfilozófiai koncepcióval álltak elő. A történelmi szituáció egyszerre volt ugyanaz mindkettejük számára – a nemzetiszocializmus győzelme és   berendezkedése Németországban –  , és nagyon különböző: H eidegger 1933-34-ben rektor, a náci párt tagja, 2  a zsidó származású Husserl pedig a rendszerré tett antiszemitizmus kiszolgáltatott célpontja. Mégis, a két történelemfilozófiai vállalkozás meglepő strukturális  párhuzamokat ta rtalmaz. A következő tanulmányb an e párhuzamokat szeretném felmutatni, illetve magyarázatot is próbálok adni arra, hogy miért jelentkeznek e meghökkentő egybeesések. Husserl történelemfilozófiai elgondolásait mindenekelőtt a még életében megjelent Válság -könyvben fejtette ki. 3  A  Husserliana   életműkiadásban napvilágot látott kötet  (  Hua 6) nemcsak a Belgrádban megjelent írást tartalmazza, hanem még egy részt a filozófus halála miatt befejezetlenül maradt műből, továbbá a szerkesztő, Walter Biemel által válogatott kutatási kéziratokat. Kés őbb még további kötetek jelentek meg a témához tartozó, a harmincas években íródott fontos kéziratokkal, kiemelendő három könyv ezek közül, az egyik kifejezetten a Válság - könyv kiegészítő köteteként jelent meg (  Hua  29), a másik az interszubjektivitás problémájának szentelt harmadik kötet (  Hua 15), a harmadik pedig a Husserl életvilág-fogalmával kapcsolatos kutatási kéziratokból összeállított hatalmas kötet (  Hua 39). 4  * A tanulmány megírását az OTKA 100922 számú projekt támogatta.   1  Amit Husserl egyik levelében írta: Heidegger „teljesen egyértelműen kikerülte a tudományos párbe széd minden lehetőségét, ez számára nyilvánvalóan felesleges, nemkívánatos, kellemetlen dolog volt. Kéthavonta láttam őt, ritkábban, mint a többi kollégát.” (Husserl levele Pfänderhez, 1931. 01. 06.,  BW   2: 183.) Husserl és Heidegger személyes viszonyáról lásd Schwendtner 2008: 19. skk. 2  Heidegger és a nemzetiszocializmus kapcsolatáról lásd Zaborowski összefoglaló munkáját (Zaborowski 2010). Érdekes összehasonlításokat tehetünk, ha más filozófusok mozgását is tekintetbe vesszük a nemzetiszocialista időszakb an, lásd pl. Jens Thiel, illetve Loboczky János tanulmányát, akik Hermann Noack, Joachim Ritter, Karl Schlechta, illetve Hans-Georg Gadamer akkori tevékenységét dolgozták föl (vö. Thiel 2016, illetve Loboczky 2016). 3   Jellemző Husserl helyzetére  a nemzetiszocialista Németországban, hogy Belgrádban jelent meg a könyv. 4   A késői Husserl filozófiájáról lásd pl. Fink 1959, Orth 1999   1   Heidegger „történelemfilozófiai” 5   elgondolásait elsősorban a harmincas évek második felében, illetve a negyvenes évek elején papírra vetett nagy kutatási kéziratokban fejtette ki. E kéziratok közül egyértelműen a legfontosabb a késői főműnek is tekintett  Beiträge zur Philosophie. Vom Ereignis  címet viseli ( GA 65), 6   a továbbiak közül kiemelendő ek a  Die Geschichte des Seyns , a Koinon. Aus der Geschichte des Seyns  ( GA 69), a  Besinnung  ( GA 66), valamint a  Das Ereignis  ( GA  71) címen megjelentetett kéziratok. 7  A második világháború utáni években a lassan magához térő filozófus megjelenő tanulmányai 8   és előadásai szintén  jelentős hozzájárulások e tematikához.  Mindkét filozófus érzékeli a Nyugatot érintő mély válság ot, mely szerintük elsősorban értelemvesztésben nyilvánul meg. Mindketten e válság eredetét abban látják, hogy a Nyugat első alapítása  félresiklott, olyan hanyatlás  következett be, amely miatt a Nyugat újraalapítás ára van szükség. A következőkben ennek megfelelően négy részben tárgyaljuk a két történelemfilozófiai koncepciót (válság, első  alapítás, hanyatlás, újraalapítás), majd néhány következtetést próbálunk megfogalmazni. Válság A válság Husserl számára elsősorban értelem- és önazonosság-válságot jelent, amely az európai ember önmeghatározását és reményhorizontját érinti. Husserl szerint az európai tudományok és filozófia értelem- és önazono sságadó potenciálja gyakorlatilag megszűnt , és emiatt az egyik legfontosabb funkciójukat nem tudják kifejteni, melyet évszázadok óta  betöltöttek. A pozitív tudományok és a pozitivizmus a 19. század második felétől „a modern ember világszemléletét” már szinte teljesen meghatározták (  Hua  6: 3., magyarul: I. köt. 22.), s emiatt „az emberek közömbösen fordultak el az igazi emberi létezés döntő kérdéseitől.” (uo.) Husserl szavaival: „A puszta ténytudományok csupán tényembereket szülnek.” (  Hua  6: 4., magyarul: I. köt. 22.) A pozitivizmus térhódítása következtében a tudomány szerepe oly módon változott meg, hogy az értelemképzés alapvető jelentőségű feladatát nem végzi el. „A tudomány elvileg éppen azon kérdések felvetését zárja ki, amelyek boldogtalan korunkban a legvégzetesebb 5   Az idézőjellel jelezni szeretném, hogy nem magától értetődő e megjelölés Heidegg er léttörténeti elmélkedéseire. 6  Ahogy Husserln él, itt is befejezetlen szövegről van szó, ugyanakkor Heidegger nem külső akadály miatt nem fejezte  be a művét, hanem minden bizonnyal  inherens okok miatt maradt töredékes a kézirat. 7   A késői Heidegger értelmezéséhez lásd Marx 1961, Polt 2003   8   Kiemelkedő  e tekintetben a „Humanizmuslevél” ( WGM  : 145-194., magyarul: 293-334.), illetve a Brémában tartott előadásai ( GA 79). 2  változásoknak kiszolgáltatott emberek számára a legégetőbbek: mert egész emberi ittlétünk (menschliches Dasein) értelmes vagy értelmetlen mivoltára vonatkoznak.” (  Hua  6: 4., magyarul: I. köt. 22.) A tudomány által hagyott légüres térbe pedig az irracionalizmus és a szkepszis árad be, veszélyeztetve Európa erkölcsi konstitúcióját. „Mi jelenkori emberek, akiket a fejlődés alakított, azzal a veszéllyel találjuk szemben magunkat, hogy elme rülünk a szkepszis áradatában, és emiatt szem elől tévesztjük saját igazságunkat.” (  Hua  6: 12., magyarul: I. köt. 31.) Husserl a kor nyomorát – beleértve persze a nemzetiszocializmus és a fasizmus elterjedését – jórészt tehát annak tulajdonítja, hogy az ér  telmet érintő kérdésekre a filozófia és a tudomány nem képes racionális válaszokat adni. A harmincas évek második felében a válság kifejezést magát Heidegger alig használja, viszont ő is  értelemvesztést diagnosztizál – a jelenkort „ a beteljesült értelmetlenség korszaká ”-nak nevezi ( GA 96: 93.). Heidegger a létfelejtés, illetve lételhagyottság totálissá válásának tekinti a jelenkort, egy olyan történésként, amely et egyfelől a szubjektivi sta  perspektíva eluralkodása jellemez: „Az ember mint a felvilágosodás korának eszes lénye nem kevésbé szubjektum, mint az az ember, aki nemzetként ragadja meg, mint népet akarja, s mint fajt tenyészti magát, s végezetül a földkerekség urává hatalmasodik. […] A technikailag megszervezett ember planetáris imperializmusában az ember szubjektivizmusa eléri a csúcsát, ahonnan a szervezett egyformaság síkságára érkezik, és ott berendezkedik.” ( GA  5: 111., magyarul: 100. ) Másfelől pedig a számítás (Berechnung) kiteljesedését és feltétlenné válását írja le Heidegger, amely a bizonyosság, a biztonság, a szervezés elsőbbségében, a gyorsaság kultiválásában nyilvánul meg. További fontos jellemvonás az óriási ünneplése (vö. pl. GA  65: 113., 120. 137.), a tömegszerű feltörése ( GA  65: 121. sk.). A létfelejtés kiteljesedését „ a sokértelmű iránti teljes érzéketlenségben ” ( GA  65: 117.), a feltételekről való nem -tudás és emiatt bizonyos feltételek bálványozása, feltétlenné alakítása, az üzemszerűség kiterjesztése, a kérdésesség, valódi kérdezés elutasítása, a végesség iránti teljes tudatlanság jellemzi (vö. GA  65: 117. skk.). Az egész jelenségkört Heidegger a „Machenschaft” (machináció) fogalmával próbálja megragadni. A machináció a lé tezők egészére berendezkedő, önmagát totalizáló, számító -hatalmi berendezkedést jelenti, amely megpróbálja az emberi élet minden területét a maga képére gyúrni. „A machináció  minden csinálhatóságára való berendezkedést jelenti, mégpedig úgy, hogy a mindenre vonatkozó feltétlen számítás feltartóztathatatlansága előirányzottan tételezve van.” ( GA  66: 16.) E  lső alapítás  3   A  Nyugat első alapítását  Husserl az „Urstiftung” (eredeti alapítás) fogalmával írja le, amely szerinte az antik görögség teljesítménye. Hus serl „első és univerzális átalakulásnak” é s „igazi forradalomnak” nevezi ezt az alapítást, amely a geometria és a filozófia területén zajlott le; a görög gondolkodás rátalált az „önazonos dolgok univerzumának” eszméjére, s „ezzel a világ értelemképzésében valódi forradalom zajlott le.” (  Hua  29: 388. sk.) A geometria esetében a matematikai evidencia   első belátása jelentette a döntő lépést:   „Első lépcsőként szükségképp lennie kellett egy primitív értelemképződésnek, mégpedig kétségkívül úgy, hogy az először a  sikeres megvalósítás evidenciájában jelent meg.” (  Hua  6: 367., magyarul: II. köt. 44.) Az első evidens belátás  – Husserl szerint –  paradigmatikus tapasztalatot  jelent ett, amely önmagában tartalmazza a végtelenszer történő megismételhetőség lehetőségét. Ha  egyszer evidensen belátok valamit, akkor ezzel egyidejűleg azt is belátom, hogy ezt a belátást bármikor megismételhetem, s mindig ugyanarra az eredményre fogok jutni. Az evidencia tapasztalatából kiindulva építették fel a görög matematikusok azt a végtelenre irányuló tudományt, amely az egyáltalában vett tudományosság példájává is vált. „A geometria, hogy az első és az emberiség számára mintaszerűen irányadó példát említsük, mindannyiunk számára evidenssé teszi – amióta működésben van  –, hogy […] a generációk munkájának nyitott végtelensége egy végtelen feladat beteljesítésére irányulva nem jelent praktikus értelmetlenséget.” (  Hua  29: 423.) Az antik görögség másik – évezredekre kiható – nagy teljesítménye a filozófia és a filozófiában rejlő feladateszme  eredeti alapítása volt: „a filozófia, amely nem más, mint egységes, a történelem menetében interszubjektív módon továbbörökített feladateszme (Aufgabenidee), bizonyos első ’filozófusok’, férfiak ’eredeti alapítása’ révén betört az európai történelembe, ők vázolták föl elsőként ezt a teljesen újszerű feladatot, melyet ’filozófiának’ nevezünk, és tették élethivatássá annak realizálását.” (  Hua  29: 363.) A filozófiát Husserl az értelemképzés és - alapítás egyik legfőbb formájának tekinti, mely feladat nemzedékeken keresztül öröklődik  9 , és ez a feladat – az emberiségnek értelmet adni – végső soron a filozófia teleológiai értelmét képezi.   „A filozófia és a tudomány ennek alapján: az egyetemes, az embervolttal mint olyannal ’veleszületett’ ész megnyilvánulásának történelmi mozgása .” (  Hua  6: 13. sk., magyarul: I. köt. 33.) 9   „Belülről nézve azonban, a filozófia a szellemi közösségben élő és továbbélő filozófusnemzedékek  – e szellemi fejlődés hordozói  – küzdelme, a ’felébredt’ ész állandó küzdelme, hogy eljusson önmagához, önmaga megértéséhez, az önmagát konkrétan – mégpedig mint létező, egész egyetemes igazságában létező világot  – megértő észhez.” (  Hua  6: 273., magyarul: I. köt. 328.) 4
Similar documents
View more...
We Need Your Support
Thank you for visiting our website and your interest in our free products and services. We are nonprofit website to share and download documents. To the running of this website, we need your help to support us.

Thanks to everyone for your continued support.

No, Thanks